"szívem megszokásból várfölém nem hajolhat márcsupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogárszelíd pillák, félmosolykicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komolyvadul nyüzsgő hangyabolylakik bennem pár napig és elfelejtem aztánszép lazána magány újra mellém…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
