Összefújta a szemetet a szél. A csatornaszag tömörödik. Nem értem az egészet. Ahogy összefolyik az álom a valósággal. Belefulladok. Mondhatnám, pedig nem. Igazából vidáman pancsikolok benne, és józan pillanataimban kettéválasztom ezt az egész löttyöt. Ezt az egészet meg még lehetne nyúzni, így csinosítgatni, úgy csinosítgatni, de minek, ha a lényeg ugyanaz marad?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.