Áttört a gát. A vér felszínre hozza az igazságot. Enyhén megrázó ez egész. A mozdulat maga csak egy gyors vágás. Át a gigát. Persze van egy kis szenvedés, de amúgy... amúgy a halál szagtalan. Üvöltve jön, persze indulat nélkül, és szagtalan. A hulla már nem. Mindegy. Furcsa. Az a legfurcsább, hogy ez az egész csak ennyi: mint egy katicabogarat eltaposni. Nincs benne rossz. Se jó. A csonkítás. A csonkítás az már más. Ott van eredmény. Van letisztult mű. Van mit megdöbbenve nézni: "ezt én alkottam". Itt nincs. Ez csak a halál. Nem játék ez, de valami kézzel fogható. Hideg, mint a penge, és szagtalan.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.