"Kétségtelen, hogy találkozásuk tartogatott néhány, ránézve veszélyes percet is. Amikor a nő elmesélte történetét, figyelte az arcát, és mélységes szánalom fogta el, olyan különös fájdalom, amitől sírhatnékja támadt; de olyan régen nem ontott könnyeket, hogy teste már nem is emlékezett rá, hogy kell sírni, s a veszély percei elvonultak. Érzelmektől sebezhetetlen vagyok, gondolta: hazudtam neki, visszaéltem a bizalmával, megcsókoltam és eljöttem; kihasználtam.
Ma kegyes hozzám a sors." /Ken Follett: Egy férfi Szentpétervárról/
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.