Ma egy órán át néztem egy mozgáskorlátozottaknak rendezett úszóversenyt. Tévében sem nagyon szoktam nézni, de a tévé nem mutatja túlságosan a sportolókat a medence körül.
Rá kellett jönnöm, bármennyire ambiciózusnak tartom magam, az igazság az, hogy semmit nem tudok az igazi küzdelemről. Oroszországból Franciaországba utazni azért, hogy 50 méteren a futamban is 1 perccel az utolsó előtti után beérjen valaki, de megmutassa, hogy beért, ez kitartás, ez akaraterő.
Ugyanígy nem tudok sokat az igazi segítségnyújtásról, arról, hogy a saját undorodat teljesen figyelmen kívül hagyva (hiszen ez bennünk van, undort érzünk a fogyatákossággal szemben, ki enyhét, ki erőset, de van aki képes ezen teljesen felülemelkedni), benyúlj egy fürdőruhás 150 kilós nő hónalja alá, és kiemeld a medencéből. Ez önzetlenség.
Sokat tanultam ma, és van még mit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.