Elsétált mellettem egy férfi kezében discman-nel. Hajh, azok voltak az idők. Az első discman, azzal de könnyű volt vagánykodni a walkman-ek között. Az egy korszak volt, ami nálam egybe esett a gyerekkornak hívott korszakkal. Az a rengeteg álom (nem panaszkodom, elég szerencsés vagyok az álmaim teljesítésében, ami késik nem múlik), egy magnókazettán örökkévalóvá tenni a világot, "beszt of alisca rádió".
Imádom a technikai fejlődést, és ezért hálás vagyok, hogy az Y generáció közepén születtem, habár a modern technika kezdeteit nem láthattam, de azért így is az elejébe csöppentem, mélyen bennem van a zx spectrum, a dos, norton commander, a mátrix nyomtató, a netscape, a psion, és rengeteg dolog, amit már a mai fiatalok nem láttak, és órákig tudnám valószinűleg mosolyogva sorolni, hogy "ja tényleg irc, hehe, meg icq" . És habár fiatalon azt hiszem nem értékeltem eléggé mindezt, de utólag iszonyatos örömmel tölt el, hogy rengeteg emlékem van ebből a korból, nem merném szilárdon kijelenteni, de úgy érzem a legnagyobb technikai ugrásnak lehettünk tanúi (de igazából félek, hogy ha még ennél is nagyobb lesz, azt fel tudom-e dolgozni), ahogy gyerekkorunkban a színes tévé még nem volt mindenhol triviális, 20 évvel rá meg már majdhogynem a 3d a normális, na meg, ami belemegy...
Három-négy nagyságrend... ez szép gyerekkor volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.