"- Miféle óment, Giacomi?
- Hát nem látja orvos uram? - Giacomi csipőre tette fél kezét, s úgy nehezedett jobb lábára, mint aki éppen egy vágást készül bevinni. - Holott szembeszökik a dolog. Fövege azon a szent napon tűnt el, amelyen elnyerte, a sors tehát nem akarja, hogy uram a doktori mesterséget gyakorolja.
- Ej Giacomi - mondtam igen elkedvtelenedve -, merő babonaság és képzelődés,amit mondasz. A sors nem küldöz jeleket nekünk, mellyel jövőnket tudatná. Igaz szerelemmel csüggök mesterségemen, s föveggel vagy anélkül, gyakorolni fogom. Elvégre nem a föveg számít, hanem a fej, melyet befed, s azt tőlem telhetően úgy formáltam, hogy alkalmas legyen Isten engedelmével az emberi kórságok kikurálására."
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.